Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)
Viharos éjszaka
108 Petőfi-Könyvtár Kosztot nem kapott többé s csak az irodai munkákért járó néhány váltóforintból tengődött. Ezentúl a seniornál ebédelt, amiért hat váltóforintot fizetett. Néha adós is maradt, de a senior szívesen hitelezett neki, mert a ritka becsületességű ifjú, mihelyt pénzhez jutott, rögtön megfizette tartozását. Az iskolai év közeledtével pályadijakat tűztek ki lirai és balladai költeményekre s az ifjú mindkettőre pályázott. E pályázaton érintette homlokát az első babérág. Két balladát küldött be a 2—2 aranyas pályadíjra s az egyikkel dijat, a másikkal dicséretet nyert. „Szín és való" czimű költeménye nyerte a két aranyat, „Lehel" czimű balladáját pedig megdicsérték s érdemkönyvbe igtatták. A záróünnepélyre, melyet a megyeháza nagytermében tartottak, lázasan készült az ifjú. Orlay beszélyéből kellett mutatványt felolvasnia, s ezenkívül még két verset is szavalnia Az ünnepnap reggelén egy sárgarézgombos, sötétzöld dolmányt, fekete mellényt, nadrágot s vikszos csizmát Kozma Sándor kerített neki. — Úgy festek benne, mint egy nagyságos úrfi, — szólt nevetve az ifjú. A terem elején hosszú félkörben székek sorakoztak, amiken előkelő asszonyok, leányok ültek, halkan beszélgetve, mögöttük nagy tömegben zsibongott az ifjúság, az emelvény körül pedig a tanári kar foglalt helyet. A műsoron ötször szerepelt az ifjú. A Liszt Ferenczről írt költemény elszavalása után csak udvarias és jóindulatu tapsok hangzottak föl, de mikor újból megjelent az emelvényen fokossal, lobogós ingujjban, csikósnak öltözve s elszavalta a gúnyos tartalmú „Ólmos botok f l-at, a közönség viharosan tapsolt. Boldogan szállott le Petrovics az emelvényről.
