Farkas Emőd: Petőfi könyvtár 11. Petőfi élete (1909)

Viharos éjszaka

Petőfi élete 107 a dicsőség kapuja s nem kell egyéb, mint felgyalogolnia Pestre és ott bemutatkoznia Bajza Józsefnek. 0, aki látta a sasröptü elme első fényes szárnycsapását, pártfogásába veszi, ad neki szállást és kenyeret, ő pedig dalol érte, mint az erdők ezüsthangú csengettyűje, a bús fülemile. Hanem eszébe jutott, hogy ő még az iskolákkal sincs készen s mit fognak mondani Pesten, ha megtudják, hogy ő még nem is iskolázott ember. Mind nagyobb szorgalommal feküdt tehát neki a tanulásnak, otthon pedig éjszakákon át virrasztott, olvasgatta kedvencz költőit, eltűnődött himes rimruhába öltöztetett eszméiken, emlékébe véste, elméjében újra átformálta s ha megihlette lelkét, behunyta a szemét s mire fölnyitotta, készen volt abban a csodás és láthatatlan szellemi műhelyben egy-egy uj költemény. Az ifjú ilyenkor felugrott ágyában, vidáman csettegtetett ujjaival s nagy, sörtés, bozontos üstökét megrázta, mint a sas a fa koronáját, ha nyílsebesen elcsap fölötte. Szűk és hosszú szobájuk volt s ketten lakták rokonával, Orlayval. Elválaszthatatlan barátságot kötött Jókai Mórral, ki akkor még festőnek készült s képeket festett ama beszélyekhez, amiket Orlay irt. Meleg baráti szeretetébe fogadta Kozma Sándort is, aki lelkesedett a költészetért. Horváth Istvánnál kosztot kapott Lenke leánykájának tanításáért s így csak ruházatáról kellett gondoskodnia. Erre azonban nem igen tellett csekély keresményéből s így továbbra is nagyon kopott maradt a külseje. Gyakran katonasapkáját vette fel s iskolatársai ezért rendesen csak bakának hívták egymás között. Sorsa tűrhető volt, de csakhamar mostohábbra fordult a kis Horváth Lenke váratlan halálával.