Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

Gyulai Pál, a Petőfi irodalom megalapítója 111 hitték, hogy ők már eleget tettek Petőfiért. Vahot Imrét mindenekelőtte csak szerkesztői, azaz üzleti érdekek kapcsolták Petőfihez ; ő a költőhöz való viszonyát máskép foghatta fel, mint mások; és ehhez neki teljes joga volt is. És ez nem volt titok a nagy publicum előtt sem Az ő kemény, de igazságos felszólalásai ennélfogva többet ártottak Petőfinek; mert ki hitte volna komolyan, hogy Vahotból egyéb érdek is szólhat, mint szerkesztői ; noha teljes meggyőződésem, hogy Vahot Imre nem csak önérdekből becsülte nagyra a nagy költőt. Sőt Vahotnak meg van az a nagy érdeme, hogy ő az elsők egyike, vagy talán az első magyar ember, ki nyilvános, világos és teketória nélküli Ítéletet mond Petőfiről minden divatos és elővigyázatos kötszó nélkül, s megjósolja ennek jövőjét. Mily roppant erkölcsi támasza lehetett mindez a magával már-már meghasonlott husz éves kezdő költőnek! Ezt nem szabad elfelejteni Vahotnak! (Petőfi maga is érezhette, midőn rövid idővel az őt elsodró vihar előtt kibékült Vallottal.) Petőfi egykorú „kritikus"-airól lesz alkalmam másutt külön értekezni; most csak néhány idetartozó kiváló esetet fogok felsorolni, mielőtt azokat megelőztem volna néhány általános megjegyzéssel. Általában Petőfinek úgynevezett kritikusai nem voltak hivatottak ily tisztre, félmivelt fertálylitteratusok vagy dilettánsok voltak kivétel nélkül. Ily bíróknál most már nem értetik-e magától,