Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

112 Petöfi-Könyvtár hogy ezek egy Petőfivel szemben csak hetyke lenézéssel, lóháton ülve Írhatnak? Különösen miután Petőfi már a Garay-féle ügyből (mely talán csak Garay emlékező tehetségének nem vált tiszteletére?) 1843 nyár óta ismeretes volt a magyar journalistika egész mikrokosmosában, mint oly ember, kinek sokkal több a szabadlelküsége, mint valamely közönséges szegény fertálylitteratusnak S csakugyan Petőfinek mindjárt első bírálója, valamely alárendelt journalista volt az, ki a hangot úgy vette, miként ez a pseudokritikusok koncertjében azóta uralkodóvá lett. Alig hinné az ember, hogy ez ugyanazon hang, mely még máig szinte kizárólagosan uralkodik Petőfi megítélésénél. 1844. deczember végén történt ez a nevezetes hangadás a „Honderü"-ben, melynek akkor még munkatársa volt Petőfi. Nádaskay Lajos volt ez első „kritikus" s ennélfogva a költő többi kritikusai még máig is kevés kivétel nélkül: Nádaskayánusok. Nádaskay pseudokritikájának legfontosabb momentuma az, hogy á „pórias -ra való figyelmeztetés tőle származik. Három utolsó kikezdésében négyszer hányja szemére Petőfinek, hogy ő „pórias". Császár F. id. megtámadásában tehát Nádaskay után indult. Azóta untig kellett hallanunk és kell fájdalom hallanunk még máig is, különösen Toldy müveiből, hogy Petőfi részben pórias vagy nyers