Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

Gyulai Pál, a Petőfi-irodalom megalapítója 95 hogy t. i. valaki keresztülvergődhetett azon a nagy complicált és mesterkélt állapoton, melyet ők miveltségnek neveznek és amely nem is egyéb, mint az; de hogy éppen ez uton a másik oldalról az egyszerű és természeteshez érkezhettek. Amazoknak ellenben minden egyszerű csak nyersnek tetszik". (Schopenhauerrel szemben talán saját Ítéletemet elfogultnak vehetnék; álljon azért itten egy angolnak ítélete őszinteségéről, John Oxenford-é, ki sem Schopenhauert, sem iskolabeliit nem ismerte és soha sem volt velők a legcsekélyebb összekötetésben, sőt ki ellenkezőleg Schopenhauer antagonistája. Oxenford azt mondja a Westmünster Rewiewben: . Soha se létezett író, ki oly kevéssé akarta volna tévútra vezetni olvasóit, mint ő.") E túlzó jellemzések összefüggnek még egy sajátságos hiánynyal: Petőfi-biografusoknál egyáltalán tapasztalható azon sajnos tüneménynyel, hogy ők kivétel nélkül Petőfit mint kész embert Ítélik meg. A felületesség tüneménye ez. Petőfi élete pedig, úgymint költészete s egész jelleme, fájdalom, csak mint torso maradt reánk! Ki merné a huszonöt és fél éves emberről, lett légyen ez még annyira érett is, állítani, hogy e fiatal lángész elérte akmé-jét? Mily roppant élet- és teremtő munkaerőt érezhetett kebelében e fiatal családapa, ki 1848-ban örök időkre eladja (aránylag) potom árért összes költeményeit ? Ennélfogva egyik főmomentuma Petőfi helyes