Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

Gyulai Pál, a Petőfi-irodalom megalapítója 89 kisérni. Gyulai maga méltán panaszkodhatott tehát 1854-ben igen szelid indirekt modorban: „Másutt kevésbbé jeles költő is, mint aminő Petőfi volt, nagy figyelem tárgya." Csakhogy ezen szolid panasz nem nyúl bele az ellenséges causalnexus nem éppen tiszta fészkébe; miért is éppen az ellenkezőt lehetne állitaní. Azt, hogy Petőfi bizony mindig nagy figyelem tárgya volt, ama minden nagyszerű geniálitás fellépésénél tapasztalható ösmeretes csendes figyelemé. Avagy nem bukott volna meg Petőfi még 1847-ben mint bizonyos szépirodalmi társaság candidatusa? Petőfi életében nem is létezett kritika az ő műveiről. Ez nagyon természetes dolog. Nem is lehet rossz néven venni senkinek, hogy a szép hullócsillagot részletesebben meg nem Ítélhette. Az a kevés litteratura, ami Petőfiről a negyvenes években kritika gyanánt tekintetett, nem volt egyéb, mint részint pamphlet, részint panegyrikus, részint pedig jelentéktelen és mindig felületes elmefuttatás. Ehhez járult, hogy mind csak alkalmi rögtönzött litteratura az elsőtől az utolsóig, beleszámítva báró Eötvösnek szép, de igen rövid czikkét ís („Pesti Hírlap" 1847.) Gyulai essay-je az első mű Petőfiről, mely többé nem alkalmi a szó közönséges értelmében. Ezenkívül Gyulai még az első congeniális író, ki Petőfiről ir. Semmi külső indok sem késztette Gyulait, hogy Petőfiről irjon 1854-ben; ő csupán benső ösztönből irt. Innen magyarázandó meg művének szűzi szépsége.