Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Petőfi jelszava

•42 Petőfi-Könyvtár távol levő harmadik személyről énekelvén, mint epos, természetesen csak Ö-költészet lehet Mindkét rendbeli személy viszonyaiban, tehát úgy az elsőben, mint a harmadikéban, részesül, anélkül azonban, hogy valamelyik felé grávitálna, a középső helyen álló: a dráma. Ennek életadó rugója a párbeszéd levén, természetes, hogy tulnyomólag csak a jelen levő második személylyel élhet, amely minden sorából kirí; következetesen azt mondhatni rá, hogy: 7>-költészet. Akinek jobban tetszik, fordítsa le latinra ezeket az uj műszavakat és nevezze el: ego-, tu- és ille-poézisnek; bővebb igazolásra aligha fognak szorulni, amig áll a régi logikai törvény: ..denominatio fit a potiori" .... Szóval a lyra nem egyéb, mint vágy, mely a homályos yövo-ben gyökerezik, azaz: futurum-költészet. Könnyebb átnézet kedvéért, álljon itt egy kis tábla : Én-költészet — futurum — lyra. Te-költészet — praesens — drama. Ö-költészet — praeteritum — epos Bővebb fejtegetése ez aesthetikai appergunk-nek bizonyára nem tartozik ide. Különben hozzá tehetni, hogy mihelyt valami lyrai darab előszeretettel foglalkozik a múlttal, mint például elegia, akkor bizonyára már az epos felé hajlik ; valamint másfelől az a dal, melyben sok az apostrophe, azaz Te és következetesen a praesens, vagy praesens gyanánt szereplő mult, illetőleg jövő, önkényt