Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Gondolatok Petőfiről

•182 Petőfi-Könyvtár symphoniájának előadásába, hirtelenül félbeszakít az ablak alatt éppen elvonuló csordapászíor ostor­csattogattása. (Petőfi vájjon tragoeda ? 1884.) 4. Magasabb kulturfokon az emberiség egyáltalán azon szokta észrevenni magát, hogy sok tekin­tetben újból csak barbárságba esik vissza, vagy, amint szokás mondani, mindennapias képpel, hogy : felfordult a világ. A kulturfinomitással együtt, eltompulván tudvalevőleg az igazi érzék, egyszerre csak beáll amaz ismeretes aléltság, hol a szépet rútnak, a rútat szépnek tekintik, Macbeth boszor­kányainak jelszavával: fair is foul, and foul is fair. így vannak a modern hazafiak Petőfi drámai múzsájával is, sőt többi költészetével is. És mi volna ez más, mint a pillangó szerepe? Ma utálatos hernyólárva, holnap tündéri szép teremtés. De bizony még feltűnőbb értelemben is közös a sorsa Petőfi költészetének a nyár csodaszép hirdetőjével. Mi műveltségűnkkel kér­kedő európaiak a pillangót holmi csapodár ter­mészet, csalfaság vagy könnyelműség symbolu­mának tekintjük. Maga Petőfi, kinek természetesen, mint költőnek joga volt hozzá, igy énekel: Dalaim, mik ilyenkor teremnek, Pillangói könnyelmű lelkemnek !

Next

/
Oldalképek
Tartalom