Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)
Gondolatok Petőfiről
Gondolatok Petőfiről 183 Mintha tudott is volna ő könnyelmű lenni valaha, egész kurta, hangyaszorgalmú életében. De az efféle szerénységi nyilatkozatokat az otromba kritika szószerint vette. Ámde a nálunk oly sok tekintetben műveltebb távol ázsiai népeknél mégis komolyabb életfelfogással találkozhatni. A magyar nemzettel közelebbi atyafiságban álló japáni népnél, ama távol szép szigetbirodalom szellemdús lakóinál, éppen ellenkezőleg: a pille a legkomolyabb, legvégzetesebb életlépés jelképe. Ugyanis mihelyt szerető pár örök frigyre készül lépni, a szép menyasszony háza megtelik a rokonok és barátok kegyeletadójával, nászajándékokkal s mindegyiken ott díszlik: a pillangó, mint a — hűség jele. Mert ez a genialis nép több tapintattal s finomabb érzékkel vizsgálta a természetet, mint mi, rég kitalálta, hogy mi a pillangó legjellemzőbb vonása? A himpillangó nem hagyja nösténytársát soha, vele él, mulat és pusztul el. Petőfi félreismert szűz múzsája, mennyire hasonlitsz te félreértett s üldözött tavaszi hírnökéhez a tisztább aethernek! Költői szereped, úgymint egész életed saját szerénységi nyilatkozataidnak bársony szárnyairól durva kezek ledörzsölték a selyemlágy hamvat, de amely bizonyára újból megnő egy nyári reggel piros pünkösd napján; valamint kora sírjából is feltámadt a szép asszonyok halottja, Aphrodité kedvencze, a dühös Marsnak áldozatul esett: Adonis-Helios. (Petőfi vájjon tragoeda ? 1884.)