Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

•158 Petőfi-Könyvtár simistelei"-nak. S még kevésbbé van nyoma azon abstract philosophalásnak, melylyel mai nap agyon szokták kínozni a lyrát. S ebben rejlik nagy művészeti s bölcseimi becsök. E tekintetben a „Világosságot" és többi rokon költeményekkel versenyeznek. Oly ritka bölcseimi költészet mindez, hogy Frauenstaedt méltón mondhatta erről és pedig már csupán csak a német benyomás után (1873-ban hozzám intézett egyik levelében): ..Petőfi pessimismusa, akárcsak a Schopenhaueré nem csinált, hanem valódi. A közönséges világfájdalmaskodóknak arczárói letépte Petőfi az álarczot Világgyűlölet czimü költeményében." így tehát nem fogunk téves úton elindulni, ha a Kant— Schopenhauer-féle metaphisikának álláspontjáról vizsgáljuk és becsüljük a Felhőket. Ha költőnk mottoval akarta volna ellátni gyűjteményét, akkor találóbbat nem választhatott volna, mint a buddhistáknak ösmeretes imáját: ..Dunkha! Aneiza! Analta!" (Kín és nyomorúság minden! Mulandó és hullámzó! Semminek valósága!) Tudvalevő dolog, hogy a philosophiai lyra fogalmával mennyi visszaélést követtek el, különösen a német irodalomban Kant és Schiller óta. De más irodalmakban is. Ki ne ösmerte volna a negyvenes években gróf Vignyt, a „Poémes philosophiques" szerzőjét ? Ennek csak napjainkban akadt követője a szép nemből: Ackerman Louise, a „Poesies philosophiques" Írónője. Sőt lehet mondani, hogy mai nap minden komolyabb törek-