Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

Gyulai Pál, a Petőfi-irodalom megalapítója 151 ségében sínylődött volna; Petőfi, ki pedig egész életében mitsein tudott vagy érzett ilyesmiről, mert ő ezt Ányosnak és a többi inferior szellemnek engedte át, kik a magyar irodalom krónikásai által nagy költőkké lettek felfújva. A világfájdalom vádja nem is alapul azon az igen szembeötlő tényen, miszerint Petőfi eleitől végig mindig legnagyobb számmal irja melancholikus vagy komolyan panaszló és a sors mostohaságát vádló költeményeket. Ha erre a kézzelfogható jelenségre támaszkodnék ama vád, akkor legalább némi látszólagos alappal birna. Hanem elég vakmerő volt ezen már a negyvenes évek álkritikája által gyártott szemrehányás egyenesen azon oldala ellen fordulni a Petőfi-féle lyrának, melylvel költőnk az egész magyar irodalomban eddig még sohasem pengetett húron játszott: a metaphisikai oldala ellen. Különben Petőfinek a metaphysist vizsgáló költeményei, amint már fent voltam bátor állítani, páratlanul állanak az egész világirodalomban; amennyiben t. i. mint lyrai költemények bocsátkoznak az egész emberi bölcselkedésnek legmélyebb kérdéseibe! Ez a metaphysis nem egyéb, mint ellentéte a fent tárgyalt physisnek. Oly értelemben kell beszélni a physika és metaphysika fogalmát, aminőben Leopardi ismeretes párbeszédeiben használja, hol a physikust a metaphysikus ellen lépteti fel. Hasonlóképpen alkalmazza Balmes is, a spanyol neoscholastikus, e két fogalmat azon híressé vált tételében, miszerint