Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)
Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója
Gyulai Pál, a Petőfi-irodalom megalapítója 147 A költő csak mosolyogva nézte a tolakodókat; ritkán lobbant fel haragja, de ha igen, akkor mindig csak magasabb eszmék nevében. Ilyen alkalommal irta „Az utánzókhoz" czímű szép költeményét, melynek utolsó szakasza szinte szószerint egyezik meg Faust ismeretes szavaival. Eléggé sajnálhatni, hogy Petőfi legtöbb esetben hallgatott és nem gazdagította a magyar irodalmat még több rendbeli satirával, mint amelyhez legjobban értett valamennyi költő közt, miként a Honderűhez irt valóban genialis költemény is bizonyítja. Mindenesetre feltűnő, hogy Gyulai és az ő auctoritása után az egész Petőfi-irodalom, beleszámítva névleg Toldyt is, mitsem akarnak tudni Petőfi lyrájának legoriginálisabb oldaláról: a metaphisikairól. Részemről e lapok hasábjain többször emeltem ki Petőfinek idevágó működését, mely úgy minőségre, mint mennyiségre nézve csekély nézetem szerint ritkítja párját az egész világirodalomban. Költőnk „Felhők" czímű és a többi hasonló tartalmú gyűjteményét s versét pedig, ha mellőzzük, miként a legbefolyásosabb aesthetikusok közt névleg Erdélyi is: akkor Petőfi csakugyan nem marad több, mint csikósok és betyárok költője; szóval népköltő, azon értelemben, amelyben az éppen Erdélyi által roppantul üdvözölt Szakái volt. Petőfi költészetének elhagyott fejedelmi palotáján a lángész czímerét csárda czégérrel takarták be. Ideje volna már egyszer lerántani és alkalmasabb 10*