Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

•148 Petőfi-Könyvtár helyre függeszteni a költő háládatlan jelenkorának hátrahagyott nyomait, melyekből a coninferioritásbani kedvtelés igen világosan szól. Gyulai e tekintetben sokat tehetett volna; mert tény, hogy már első föllépésével, t. i. az ő essayjével, az akkori kritikusokat, névleg Toldyt elbénította és egy ütéssel oly respectust idézett elő, minő ekkortájt Petőfivel szemben még nem igen dívott. Ha már Gyulai behatóbban foglalkozik költőnkkel és műveivel, mi akkor még csakugyan komoly szándéka volt, ha mondom, Gyulai szándékánál marad: akkor teljes meggyőződésem, hogy a márczius utáni Petőfi-irodalomnak éppen Gyulai epochalis első fellépése által még zavarosabbá lett forrása, ő általa újból kitisztul valahára. Petőfi nem volt soha a könnyelműség és az élet felületességeinek és mindennapias philister-örömeinek dalnoka, szóval az optimismus híve, miként általán hiszik s talán még maga is hitte. Csupán csak mint praktikailag működő polgár lehetett optimista, névleg mint politikus; hanem mint költő soha. Még politikai optimismusa sem volt egyéb, mint imakönyvének, a franczia forradalom tanulmányozásának eredménye, tehát nagyon gyenge lábon álló, azaz igen is abstrakt világnézlet. Ezzel riiggött össze a világszabadságért való rajongása, melyet azonban a márczius előtti álkritika „német" eszme gyanánt hányt szemére. Pedig éppen ez, úgymint perfectibilismus, mely vele természetesen összefügg, ez a par excellence franczia eszme!