Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

•134 Petőfi-Könyvtár irodalomtörténelem és a márczius előtti egész táblabíró aesthetikához! Ennek logikája szerint tehát klasszikus költő rendszerint nem lehetne né­pies és népies költő klasszikus. Tényleg azonban éppen ellenkezőleg áll: klasszikus lehet népies és népies lehet klasszikus. Sőt írn több : sohase lé­tezeit a világon klasszikus, aki ne lett volna egyszersmint valódi népköltő! Avagy Homer, Goethe, Schillertől ki merné eltagadni a „népköltő" epitethonát és pedig a népköltőét a szó legneme­sebb értelmében ? És ehhez a kathegóriához tar­tozik Petőfi is! Voltaképen az egész argumentatio nem egyéb mint Eötvös szózata : implicite benne van mindez. De Petőfi kortársai, sőt közelebbi utódai nem vol­tak képesek explicite kifejteni azt. Mily valóban megható naivsággal ítéli meg például a „Honderű", egy márcziuselőtti nagyon olvasott divatlap, Pe­tőfit és még lyrája második phazisának tető­pontján : 1847. deczemberben, csak tizennyolcz hóval a költő végnapja előtt! Nehogy azt higyje valaki az olvasók közül, hogy a dátum el van té­vesztve. A „Honderű" szerkesztősége összehason­lítja t. i. Jámbor Pált (Hiadort) Petőfivel és kö­vetkezőképen szól: . Hiador munkái a divatos Petőfiéi fölött, csekély véleményünk szerint, annyi­val fennebb állnak, mennyivel az európai művelt­ségű költő fönnebb áll oly költőnél, ki saját hona keskeny szellemkörén túl mit sem ösmer. Gyé­mánt mindkettő. (Sic!) Egyik, melyen még rajta

Next

/
Oldalképek
Tartalom