Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

Gyulai Pál, a Petőfi-irodalom megalapítója 133 csüng az anyaföld salakja ; másik, mely müvészkezek közé vetődött s a köszörűnek minden ujabb forgásával új tüzet — új fénysugárt lövel ki." Ez pedig mégis csak concessió volt, ha összehasonlítjuk e lapnak korábbi ítéleteit költőnkről. Mert most már elösmeri Petőfit gyémántnak, igaz, hogy csak köszörületlennek, mert Petőfinek népköltőnek kellett lennie, a fent jelzett theoria értelmében ; Jámbor pedig ugyanazon éizett theoria alapján — műköltő volt. A „Honderű" még Petőfinek népköltői nagyobb mérvű szereplése előtt pompásan tudta, hogy mi a népköltemény, sőt maga művelte is. Bizonyítékául szolgáljon egy kis mutatvány bizonyos Sárvárinak „Alföldi dalok" czímű cyklusából, mely az emiitett divatlap 1843. évfolyamának egy májusi számában olvasható : Akár szántok, vetek, irtok, kaszálok, Akár eszem, iszom, ülök vagy állok; Alva s ébren hő vágyaim határa, Mindig hazám, élek-halok javára, S csak az kedves nekem csupán mi honi, Itten élnek lelkem s teslem rokoni. Ez a legszelídebb néven abstrakt magyarizmus vagy inkább vulgárizmus bármily jelentéktelennek tetszenék is, megmutathatja egyszersmind, hogy minő aesthetikai ízlés s minő eszmék uralkodtak azon korban, melybe Petőfi beleszületett. Voltaképpen csak a Kisfaludy-Czuczor-féle abstrakt