Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)
Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója
Gyulai Pál, a Petőfi-irodalom megalapítója 107 Vannak ugyan nagy nyavalyái ennek a műnek; de szeretnénk ezekről a színpad előtt ítélni, látni, hogy mennyire hátrányosak a praxisban is a theoreticailag felismert hibák. (Különösen a sok „változás" is.) Fájdalom nincs terünk bővebben foglalkozni e darabbal, de utalunk a magyar drámairodalomnak e gyöngyére magára, melyet szinte kívánnánk a színpadon látni.*) Petőfi a darabot egy összekocczanás miatt visszavonta. És csoda-e, hogy a primitív, kisvárosias irodalmi és journalistikai viszonyok mellett (melyek részben még máig virágoznak) egy olyan rendkívüli tünemény, mint Petőfi miatt, „örök perpatvar" volt? Csak az lehet itt a kérdés, hogy ki volt a vétkes? Gyulai nem dönti el e kérdést, sőt mi több, ő is e helyen hallgatólag Petőfit látszik bűnösnek tartani. Ez pedig mindaddig igazságtalanság, mig nem bizonyul be az ellenkező. Vádolni könnyű — különösen nagy írót, ki járatlan nagy utakon járva, már csupán e miatt a nagy többség által örökké görbe szemekkel ítéltetik meg. Midőn a fiatal Goethe Weimarba ment és rövid idő múlva követségi tanácsos lett, az egész ottani társaság és pedig az élite irigysége valóságos dühvé nőtte ki magát, miként Wieland írja. így Petőfi *) A darab 1883-ban november 3-án színre is került a kolozsvári Nemzeti Színházban. E. Kovács Gyula scenirozta a darabot, melyet többször is adtak.