Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

108 Petöfi-Könyvtár phánotnenális ember létére szintén a legnagyobb dühnek volt kitéve teljes életében. E miatti panasza állandó themája az ő verseinek, mint Goethe és más nagy költőének is. A „Hóhér kötele", melyre Gyulai szerint „ma már alig emlékeznek", ennélfogva tehát mindenesetre — ismeretesebb ma, mint 1854-ben. E regénynek egyik nyavalyáját Brassai kitalálta, midőn beszédközben egyszer a franczia rém-regények legszerencsétlenebb utánzásának nevezte. Mind a mellett merem állítani, hogy e regény mindig fenn fogja magát tartani az irodalomban. Mert van némely tulajdonsága, mely mindig becsessé és élvezhetővé fogja tenni és azon kivül is (eltekintve a rémületestől) nagyon eredeti. És az eredeti, különösen ha bizzar, miként itten, mindig kapós, talán azért, mert ritkán áll a művészet magaslatán, mint amelyhez a tömeg fel nem ér. Egyébiránt is a „Hóhér kötele" nem közönséges regény. Legnagyobb nyavalyája e regénynek nézetem szerint a biographiai alak. Ha nem volna biographiai, akkor élvezettel lehetne végig olvasni. Azáltal azonban, hogy az egész rémületes történet első személyben adatik elő, nagy visszatetszést szül, sőt a végén undort gerjeszt az olvasónál. Mert ki ne borzadna vissza ily diabolikus és mind a mellett pharizeusi főszemélytől, mely véres életének részleteit személyesen közli a szegény olvasóval. (Még szerencse az olvasóra nézve és elég ügyesség a költő részéről, hogy a főszemélynek gonosz jelleme egész mez-