Barabás Ábel: Petőfi könyvtár 10. Meltzl Hugó Petőfi-tanulmányai (1909)

Dr. Gyulai Pál, mint a Petőfi-irodalom megalapítója

•106 Petőfi-Könyvtár „Nyom nélkül enyészett el a Tigris és Hiéna", melyről Gyulai többet nem is mond. Pedig ez a dráma szerencsénkre létezik még. Megjelent Pesten Emichnél 1847-ben és ki-ki olvashatja és meggyőződhetik arról, hogy mily felületes eljárás brevi manu elitélni az ilyen minden esetre geniális darabot. Ha Shaksperek — Goethek — vagy Schillerekből állana nagyobb része a magyar drámairodalomnak, akkor némileg megbocsátható volna ez itélet, bár úgy sem magyarázható — aesthetikai indokokból. Ennek a „történeti drámá'"-nak meséje már Szigligetinek tudvalevőleg megkoszorúzott, de kellőképpen silány, habár kedvelt tragédiájából eléggé ismeretes; máig csodálom, hogy nem hozták még színpadra, már ha egyéb okból nem, csupán csak az összehasonlítást illető kíváncsiságból. Lessing, kinél pedig nagyobb dramaturgot a makrokosmos és ennél fogva a budapesti nemzeti színház mikrokosmosa talán nem látott, Lessing azt mondta, hogy ő nem merne végleges ítéletet mondani bármely drámáról, mig nem látta színpadon; szóval a színpad egyedüli próbaköve a drámának. De Petőfi drámájának egyes részletei már olvasásakor, azt hiszem, még a legjózanabb és legmindennapiasabb szivet is elragadják. Mily pompás a dialógus, mily csattanós és művészi minden betű benne, mindjárt az első felvonásban. (1., 6. és 7. jelenet.)