Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Petőfi és Arany levelezése

Petőfi és Arany levelezése 77 Itt még rokonszenvet is érez az özvegy iránt, tiszteletteljes részvéttel mondja siralmát testvérnek az övével, azonban „A honvéd özvegye" czimű költeményében már keserű váddal énekli: Eldobtad a tiszteletes gyászt, Korán vetéd el azt, korán, Meglehet, e gyász néha-néha Emlékeztetett volna rám; És eldobád, — hajh, mint csalódtam ! — Azt is, aminél egyebet Alig szerettél bennem egykor, Hiú bálványod . . . nevemet. Az „Emlények" czimű költemény-sorozatban szintén Petőfi emlékének áldoz, a „Harmincz év múlva" ugyancsak róla szól. Érdekes „A lantos" czimű költeménye, melyben szintén Petőfi alakjára ismerünk. Ez a vers 1849. őszén Íródott, tehát ez az első költemény, melyet Petőfi emlékének szentelt. Épp ezért nem az eltűnt, a halott Petőfit siratja benne, de a bujdosó Petőfit aposztrofálja, dicsőítve költészetét, melynek: . . . hangjain a szellem égbe hágott S átteremté e viselt világot. Jelentékenyebb vonatkozásokat találhatunk még „Leteszem a lantot", „Névnapi gondolatok",