Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Petőfi és Arany levelezése

56 Petőfi-Könyvtár és nagyon jól teszed, ha minél előbb belekapsz. Csak királyt ne végy hősödnek, még Mátyást se. Ez is király volt s egyik kutya, másik eb." Arany megérti a titkos ösztönzést, de elhárítja magától a kötelességet: „E feladatot, a ma élők közül, csak te birnád meg; én csupán figyelmeztetésül emiitettem. Egy ily époszt remélem vérré tanulna a nép s buzgóbban énekelné azt, mint az olasz matróz Gerusalemme Liberatáját; a nemesi rend (talán) elszégyelné magát, átvenné a néptől, mint most a népdalokat s lenne a költészet nemcsak az „Írástudók és a farizeusok", hanem a nemzet költészete." íme mennyi szerénység, hála és ragaszkodás. Ismeretes, hogy Petőfi ösztönözte legtüzesebben Aranyt a Toldi trilógia megalkotására. Ugyancsak félve nyúlt Arany balladai tárgyakhoz is. „Fejér László forma balladákban kellene próbát tennem, azok lapban is adhatók volnának és mégis elememben maradnék." Arany úgy irja, hogy „kellene. Csaknem azt kérdi „tudnék-e?" Petőfi rögtön érzi, hogy „kell". Tudja barátja rátermettségét s meggyőződéssel irja: „Nem cselekszel bölcseség nélkül, ha afféle balladákat irsz, mert azoknak nemcsak szűkében, hanem pláne teljes hiányában vagyunk." Más alkalommal Arany ismét csüggedezik. „Mióta elmentél, keveset dolgoztam. Akkortájban irtam egynéhány verset, de rosszak, mint a vaczkor, alig akad bennök valamire való egypár. Nem