Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Petőfi és Arany levelezése

Petőfi és Arany levelezése 57 megy nekem a lira, az ömlengések kora elmúlt tőlem, vén vagyok." Petőfi rögtön válaszol: „A szavadra tökéletesen elhiszem, hogy silányok azok a versek, hanem azért csak ird le őket és küld el nekem, mert két orr többet lát." Arany csak tovább emészti magát: „aztán meg hol is vennék én lirai lelkesedést?" És ime később élete alkonyán, maga is ráczáfol erre a kijelentésre, mikor a Tölgyek alattal a legszebb lirai költemények sora indul meg tőle s halála után az Őszi kékkel, mint par excellence lirikus áll az ámuló közönség előtt. Arany Wesselényi Miklós bárónak akarja ajánlani Murány ostromát „Isten látja lelkemet nem philiszterkedésből, vagy spekulátióból. De ha ezen igy is hizelkedés és tányérnyalás szine látszanék, hagyjuk el. Téged teszlek benne legfőbb tribunálnak, honnan nincs appelláta." Petőfi szenvedélyesen kikel az ajánlás ellen: „. . . hadd el, hé, vagy ajánld Wesselényi inasának vagy kanászának, azt nem bánom, de Wesselényi akár milyen derék ember, csak nagy úr, hiába, és a poéta nagy úrnak ne ajánlgassa semmiét, vagy a versét legalább ne, ha más valamit ajánl is neki." És Arany szó nélkül elhagyja az ajánlást. Helyette Petőfinek ajánlja a Toldi estéjét és lemondóan kéri: „Ezt igénylem barátságodtól, annyival inkább, mert, úgy lehet ez utolsó költeményem s ha ezt el nem fogadnád, nem lenne alkalmam mást ajánlani neked.'' Erre azonban