Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Petőfi és Arany levelezése

Petőfi és Arany levelezése 55 végzendő munkával szemben, kedve és bizalma inkább az alkotás hevében érett meg, mikor máibelekapott a dologba. Szive mélyén erős érzések vívódtak benne, a sok csalódás habozóvá, töprengővé tette. Gyönyörűséggel nézte Petőfi fiatalságát, vérmes reményeit és vele érzett. Barátja minden érzésének csiráit megtalálhatta magában is, de a tépelődés és az önbizalmatlanság burokjában. Épp ezért Petőfi Ítéletét az önmérséklés és a meggondolás annyi erejével, mint Arany, senki sem hallgatta meg kortársai közt. Meghajlott a szeretetében és gyűlöletében, valamint önbizalmában sokszor túláradó Petőfi előtt. Tisztán látta barátja költői nagyságát s a baráti szeretet minden elfogultsága nélkül hitt benne és rajongott érte. Mindezt nem átallja maga sem bevallani. „Hányadik tette volna azt irányomban, amit te tettél? — mondja egyik levelében. „Fölkeresed rejtekében az egyszerű verselőt, buzdítod, ösztönződ a rögös pályán s hogy el ne tántorodjék, hogy ne zúgolódjék sorsa mostohasága ellen, baráti kezet nyújtasz neki. Ezt csak Petőfi Sándor tehette, kivüle más senki." „Dicsérnek téged még a csecsszopók is." Ez a baráti kéz sokszor veri szét a felhőket Arany egén, sokszor emeli fel Aranyt csüggedéséből elborulásaiból. Meggyőződésének ereje mindig jó hatással van Aranyra. „Azt kérded leveledben, hogy nem lenne-e chimaera a népi szellemben és nyelven irt komoly éposz ? Meghiszem, hogy nem ;