Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Petőfi és Arany levelezése

52 Petőfi-Könyvtár Szalontára, azonban már nem találkozik Aranynyal, mert időközben Debreczenbe vette nyakába „a nem ismert jármot". Visszajön Pestre s itt az egész junius hónapot együtt tölti Aranynyal, ki a kormánynyal együtt jön fel Buda visszafoglalása után. Itt még együtt hirdetnek Kossuth biztatására népgyűlést, de Arany hazasiet, mert övéit veszélyben érzi. Petőfi elkeseredése közben egyre nő, összevész katonai feljebbvalóival, a népgyűlés, melyen Kossuth biztató beszédet mond, összeesik a kormány csüggesztő nyilatkozatával, hogy elhagyja Pestet, — szóval Petőfi elkeseredve Jászberénybe vonul családjával Orlayékhoz. Innen irja utolsó levelét Aranyhoz s mikor Bemhez indul, Ugrán keresztül megy és nem Szalontán. Az ugrai pappal még izen Aranynak s ez baráti rágondolásának utolsó fellobbanása. „Sietett meghalni" mélázik Arany Petőfi utolsó leveléhez irt jegyzetében. A levelezésnek ez a része világítja meg Arany baráti szeretetét a legmelegebb sugarakkal. Ebben az időben, mikor fegyverek csengtek mindenfelé, a nap vérben nyugodott le s a hajnal csataterek felett borult szét, mikor bizonytalanság, félelem és szorongás ülte meg a sziveket s az önzés sokkalta nagyobb volt, mint bármikor: Arany nem hagyja el barátját, hogy jobban segíthesse a saját maga boldogulását. Ezek a levelek mindig tanúbizonyságai lesznek a nagy szivek önzetlen összehajolásának. Kishitű ember elhagyja a sülyedő hajót, alázatosan rimán-