Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Függelék

Szemelvények 103 Künn rémes éjfél átkozódik, Fii, sir dühében a vihar: Benn az öröm jár tölt kehelylyel, A zene szól, a táncz szilaj. Egyszerre — mint éj a villámtól — Megnyilatkozik a terem : Küszöbjén sárga, véres arczczal Megáll a honvéd hirtelen. A vigadók egymásra néznek, Rémülve felsikolt a hölgy, Alatta, mint mélységes örvény, Indul, forog, sülyed a föld. „Ne félj, ne rettegj a hívatlan Vendég miatt, óh szép ara ! Igy búg a honvéd bánatos, de Komoly, ünnepies szava — „Ne reszkess a férjtől, ki férjed Körében im meglátogat, Nem fogja visszakövetelni Sem szivedet, se' jobbodat. „Jöttem, hogy, amit sejte a hir, De nem láttak tanú szemek, Amit te hinni úgy siettél — Halálomról meggyőzzelek. Igen ! mi elváltunk : szabad vagy ; Enyém a sir, tiéd a jog, — Mert a halottak nem pörölnek, És én azok közül vagyok.