Endrődi Béla: Petőfi könyvtár 9. Petőfi és Arany levelezése (1909)

Függelék

Szemelvények 105 Isten veled, hölgy ... óh te nem rég Menyasszony és már özvegyem : Mért oly soká nem élek, mint fog Szerelmem élni sziveden !« Száll a sóhaj . . . elhunyt az ifjú, Egyedül — annyi nép között! Bajtársi még látták elesni, Nem már, midőn elköltözött. Széles, nehéz, sötét szárnyával, Mikép egy óriás madár, Árnyazta be a vérmezőt egy Homályos felleg ... a halál. És a feledség, mint súlyos köd Borult a völgyre vastagon; Elkezde a harczos enyészet Rombolni a halottakon: Nem ismeri meg többé a nő Férjét, — az apa nem fiát; Rokonért rokon, mátkáért mátka A tért hiába futja át. De a két értelmű halálnak A kósza hir is kötve hitt: Sokáig várta sok beteg szív A harczból vissza kedvesit. A honvéd ifjú hölgye is várt . . . Napról-napra kikérdezett Minden madárt, minden szellőt, mely A harczmezőről érkezett.