Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)
A „Pesti Napló" 61., 62. és 65-iki száma (1858.)
A „Pesti Napló" 61., 62. és 65-ik száma 63 lapot, oda hagyta a szobát. Klára nem bírván többé könnyeit elfojtani, zokogva menekült kis szobácskájába, hol különben soha sem szokott napközben időzni. Nap-nap után folyt le és Klára helyzete egyre gyötrőbbé és kínosabbá vált. Az elkeseredés és ingerültség Beregi részéről nőttön-nőtt, mi által Klára mindig levertebb lőn és szerencsétlenebbnek érzé magát. Minél többet töprenkedett férjének annyira megváltozott magaviseletén, annál inkább meggyőződött felőle, hogy e változást csupán ama lap idézhette elő; még sem volt bátorsága aziránt kérdést intézni Beregihez ; átlátván, hogy tudakolása hasztalan, sőt káros volna, csak növelné férje ingerültségét s így ujabb elkeseredésre és kíméletlenségre szolgáltatna okot. De hát mit tegyen? Honnan szerezhetné meg azon lapot? Ismerőseire gondolt, kikről tudá, hogy járatják; de nem volt képes annyira erőt venni magán, hogy még legbizalmasabb barátai előtt csak említeni is merte volna. Valami megfoghatlan, legyőzhetlen félénkség bilincselé le nyelvét, valahányszor e tárgyat elő akará hozni. Kivált, miután idővel úgy tetszék neki, mintha ismerőseinek magaviselete is megváltozott volna irányában. Mintha az előbbeni szívélyes előzékenységet bizonyos hidegség, valami gyanakodó tartózkodás váltaná fel. Hogy erről bizonyságot szerezzen magának s hogy talán valamiképen nyomába akadhasson a kérdéses lapnak, gyakrabban kezdett ismerőseihez járni és bámulva tapasz-
