Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A „Pesti Napló" 61., 62. és 65-iki száma (1858.)

64 Petőfi-Könyvtár talá, hogy azok annál inkább vonulnak tőle vissza. Mi még jobban bérté őt s helyzetét még nehezebbé és kínosabbá tevé, azon feltűnő körülmény volt, hogy mindenhová egyedül, férje nélkül kellett mennie; mert valahányszor őt Klára felkéré, hogy kisérje el egy vagy más helyre, Beregi mindig határozottan megtagadá azt. Mintha szégyelte volna, hogy nejével lássák őt. Ha a szépirodalmi lapokat pillantá meg, melyekben neje munkái szoktak megjelenni, egész nap kíméletlen és visszataszító hidegséggel bánt vele. Klára már majd eszét veszté e rája nézve kifürkészhetlen titok nyomása alatt. E közbe még egyik gyermeke veszélyesen megbetegedett. Képzelni lehet Bereginé ijedségét és kétségbeesését. Kivált, miután férje ekkor még mogorvább, még barátságtalanabb lett irányában. Egyébkor, ha valamelyik gyermekök megbetegedett, közös fájdalmuk mindég még szorosabban fűzé őket egymáshoz; s midőn együtt virrasztottak, együtt aggódtak, csak egymás iránti részvétteljes szeretetök adott mindegyiknek elég erőt, hogy le nem roskadt a rájuk mért csapás alatt. Most azonban egyetlen vigasztaló szó sem jött Beregi szájára; szótlanul, mintegy kémkedve őrizte a beteg gyermeket, mintha nem merte volna azt neje ápolására bizni. Sőt egykor, midőn a betegség tetőpontját érte el és Klára sirva, zokogva borult gyermekére, úgy tetszett előtte, mintha férje őt rossz, gondatlan anyának nevezné, ki nem viselé eléggé gondját gyermekeinek, mert gondolatai, tudja Isten, hol