Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)
A „Pesti Napló" 61., 62. és 65-iki száma (1858.)
A „Pesti Napló" 61., 62. és 65-ik száma 51 E kertecskében Kiára kedvencz virágai diszlettek, melyeket mind maga ültetett, maga ápolt és öntözgetett s melyek e miatt oly nagy tiszteletben tartattak az egész háznép által, hogy a világért sem tépett volna senki — még a legkisebb, a legcsintalanabb gyermek sem — egy szálat is e virágokból, melyeket e családanya a számtalan családi ünnepekre : minduntalan előforduló születésnapok, névnapok s egyéb ilyen nagy napokra tartogatott, mikor aztán az illető ünnep hősét mindig egy-egy pompás virágbokrétával lepte meg e kertecskéből. E meglepetést már mindenki előre várta és mégis soha meglepetés nem fogadtatott bensőbb örömmel és mélyebb megilletődéssel. Az udvarban néhány szép fajta tyúk sütkérezett a napon vagy bujt a szederfák alá árnyékot keresve. Az udvar leghátsó részében egy magas galambdúcz emelkedett, lakhelyül szolgálván tömérdek tarka-barka, vagy hófehértollú galambcsaládnak. Ha a házinő reggelenkint kilépett a folyosóra s néhány buzaszemet hintett a fafolyosó széles párkányzatára, azonnal seregestül ott termettek s még kezéből is elkapkodták a szemeket. Túl az udvaron volt a nagy konyhakert. A szomszédasszonyok nem egyszer leselkedtek irigykedve a sövényen át, hogy rajta kaphassák Bereginét, micsoda ördöge van, hogy az ő asztalára tavaszszal, mindig pár héttel előbb jön, mint másnálhónapos retek, saláta, uborka, zöldborsó s több efféle zöldségfajta nyalánkság, mik valamely házinő gazda4*
