Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A „Pesti Napló" 61., 62. és 65-iki száma (1858.)

52 Petőfi-Könyvtár asszonyi koronájának legfénylőbb köveit képezik. Orgonabokrok, akáczfák váltották fel a dúsan termő gyümölcsfákat, melyeket házasságuk első éveiben mind maguk oltogattak és nemesitettek. A melegágy ritkította párját. Bereginé mindig sajátkezüleg egyengette benne az átrostált, porhanyó földet, mielőtt elveteményezett volna. Furcsa látvány volt az, mint szaporodott évenkint a nézőség e fontos műtét körül: majd minden tavaszszal egy-egy kis uj Beregi csemete csatlakozván a többihez, hogy gömbölyű arczán a csodálkozás és kíváncsiság kifejezésével, nagyra meresztett szemmel s talán tátott szájjal is bámuljon anyjára, a mit ez a három ujja közé csíptetett magvakat, az előre megjelölt helyekre, elhinté. Ájtatos csend uralkodott ez alatt s az ünnepélyes hallgatást csak akkor szakasztá félbe a lelkesedés harsányan kitörő kiáltása, mikor a veteményezés bevégeztével az üvegtáblákat kezdék fölrakosgatni. Hanem ekkor aztán annál nagyobb zenebona támadt; a nagyobb fiuk azonnal készítettek magoknak minden elképzelhető szemétből és porból egy-egy kis melegágyat, mit aztán az anyjuktól látott módon, bevetettek aszalt szilva, alma és czitrom-maggal, minek következtében őszszel minden gyümölcsöt, melyet az asztalon láttak, azt hitték, hogy az mind az ő termésök, az ő fáradságuk gyümölcse. így folytak á dolgok a házon kivül; minden virult, minden gyarapodott a természet rendje szerint s munkálkodó emberi kéz nyomán.