Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A huszár boszúja (1850.)

A huszár boszuja 33 imádkozni jártam. Téged is ott ismertelek meg. Könnyezve tekintettél reám, mikor anyám fejfájáról fejemet fölemeltem. Azóta mindig szeretlek. Az Isten látja lelkemet, csak a hazát szerettem náladnál jobban. Ez ellen is vétettél, mert elraboltál tőle engemet, megöltél e tetted által engem. Már most nem dicsőséges és hasznos halállal a csatatéren fogok elesni, hanem mint törvény által elitélt gyilkos végeztetem ki; pájtásaim, kik eddig testvérként szerettek, lesznek törvényszerinti hóhéraim. De verjen is meg az Isten érte, ne legyen már többé nyugtod a más világon se! Háromszorosan átkozzon meg apád, anyád, mint megátkozlak én. Járj haza sírodból, siratni bűnödet, mig az meg nem bocsájtatik. Az Isten pedig legyen süket minden fohászodra, ne találjon egy szikra irgalmat számodra, hogy mindörökké űzzön átkom a világ végéig! A leány tekintete által még inkább felháborodva és megzavarodva, őrült fölkiáltással húzza elő csizmájából az előbb oda dugott széles, kifent kést és magasra fölemelve Erzsi feje fölött villogtatá azt. Erzsi a borzalomtól tébolyszerü merevséggel bámult minden mozdulatára. Arcza a homályban zöldes haloványnak látszott, mint a halottaké; fekete haja, melynek egyes fürtéi az előbbi kegyetlen vetkőztetésnél kibomlottak a szalagból, halálveritéktől, mely homlokán gyöngyözött, arczára és nyakára tapadt és végigsimult lihegő kebelén, Petőfi-Könyvtár. VIII. 3