Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A kis arany virág (1868.)

130 Petőfi-Könyvtár zöldtől és mindazon örömöktől, amik a világon vannak! — Aztán a hűs gyöpbe fúrta kis orrát, hogy ez által kissé megfrissüljön. Ekkor szemébe tünt a kis aranyvirág és a madár intett neki, megcsókolta s igy szólt hozzá: — Neked is el kell ide benn száradnod, te szegény kis virág! Téged s a kis darabka zöld gyöpöt adták nekem az egész világ helyett, mert künn az az enyém volt! Minden kis fűszál itt egyegy zöld fa, fehér leveleid mindegyike egy-egy illatos virág legyen nekem ! Oh, ti csak arra emlékeztettek engem, mily sokat vesztettem ! — Oh, ki őt megvigasztalhatná ! — gondolá a kis aranyvirág; de egy levelét sem tudá megmozgatni ; hanem az illat, mely finom levelei közül kiáradt, sokkal erősebb volt, mint amilyen ezen virágnak lenni szokott, ez észre is vette a madár s ámbár a szomjan majd elveszett és kínjában a fűszálakat leszaggatá, még sem érinté a virágot. Beesteledett és még sem jött senki egy csepp vizet hozni a szegény madárnak, mely kiterjeszté szép kis szárnyait és görcsösen rázá; éneke bánatos csip-csip volt, kis fejét a virág felé hajtá s a madárka szive meghasadt a vágytól és a szomjuságtól. Ekkor nem tudá a virág, mint az előbbeni estén, bezárni leveleit, betegen és szomorúan hajtá le kelyhét. Még csak .a következő reggelen jöttek oda a fiuk és amint a madarat meglátták, sirva fakad-