Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A kis arany virág (1868.)

A kis aranyvirág 129 tudott gondolkodni, kin nem volt képes semmit is segíteni. Ugyanekkor két kis fiú jött ki a kertből; egyiknek kezében egy nagy éles kés volt, éppen olyan, minővel tegnap a leányka a tulipánokat lemetszette. Egyenesen a kis aranyvirág felé mentek, ki el nem tudta képzelni mit akarhatnak. Ismét gyönyörű gyepet vághatunk ki a pacsirtának! — mondá az egyik fiú és elkezdett köröskörül az aranyvirág körül egy négyszöget kivágni, úgy, hogy az éppen a közepére jutott. Szakítsd le a virágot! — mondá a másik fiú s a kis aranyvirág reszketett ijedtében, mert hiszen leszakitatni annyi, mint életét elveszteni és ő úgy szeretett volna élni, hiszen a gyeppel a kalitkájába mehetett volna. — Nem, hagyd ott! — szólt a másik fiú, — úgy szépiti a gyepet! Igy hát ott maradt s a gyepen a pacsirta kalitkájába jutott. De a szegény madár hangosan keseregte elvesztett szabadságát és szárnyaival a kalitka oldalait verdeste; a kis aranyvirág nem tudott beszélni, egy vigasztaló szót sem mondani, bár mennyire is szeretett volna. — Itt nincs viz! — szólt a bezárt pacsirta. — Mind elmentek és elfeledtek egy cseppet innom adni. Torkom száraz és ég! Tűz és jég van bennem és a levegő olyan fullasztó

1 Oh, meg kell halnom, el kell válnom a meleg napfénytől, a friss Petőfi-Könyvtér. VIII. 9