Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A kis arany virág (1868.)

A kis aranyvirág, (1868.) Halljad csak! Odakünn falun, épen az út mellett, fekszik egy mezei lak; bizonyosan magad is láttad már azt egyszer. Előtte kis virágos kert van, rácsozattal bekerítve, mely be van festve; egészen közel hozzá az árok mellett a legszebb zöldfü között nőtt egy kis arany virág; épen olyan melegen és szépen sütött reá a nap, mint a szép, nagy pompás virágokra a kertben, azért hát az napról-napra nagyobb lett. Egy reggelen egészen kinyílva állt ott, kis vakitó fehér leveleivel, melyek mint sugarak veszik körül a kis sárga napot közepén. Eszébe sem jutott, hogy őt ott a fűben senki sem veszi észre, hogy ő oly szegény, megvetett virágocska, oh nem ! oly vidám volt, egyenesen a meleg nap felé fordult, felnézett reá és hallgatta a pacsirtát, mely a levegőben énekelt. A kis aranyvirág oly boldog volt, mintha valami ünnep lett volna, pedig csak hétfő volt. A gyerekek mind az iskolában voltak; mig azok ott padjaikban ültek és valamit tanultak, addig ő kis zöld szárán ült és ő is tanulta a naptól és mindentől,