Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)
A pásztorleány és a királyfi (1868.)
124 Petőfi-Könyvtár most olyan boldognak érzi magát, kit egy perczig sem bir nélkülözni, az a szegény, megvetett pásztorleányka, kinek egykor koldusként alamizsnát dobott. S nem is választották el őket soha; mert a pásztorleányka nem esengett oly javak után, melyekért irigye akadt volna. Csókjaival, könnyeivel borithatni e lecsukott szemhéjakat, melyek örökre eltakarták ama csodás két fekete szem fényét, ajkaival érinthetni az alig észrevehető pár himlőhelyet fejér homlokán, arczán : ennyiből állt az ő nagyravágyása. Nem kellett neki sem fény, sem pompa, sem magas állás, az Isten megadta neki a legfőbb jót, mi nőt érhet a világon : annak áldozhatni életét, azt ápolhatni, szüntelen közelében lehetni annak, kit mindenek fölött szeret.
/
