Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)

A szerencsétlen narancsfa (1867.)

104 Petőfi-Könyvtár hol nyulak és foglyok tanyáznak, mintegy hizlalva magokat, mig az emberek asztalára kerülnek Ízletes sült alakjában. Egy ilyen kis erdőcske díszlik ide nem meszszire, félórányira az urasági kastélytól. Csak alig pár évtized előtt ültették ide s már is annyira gyarapodtak, hogy nemcsak a végtelen rónaságon kifáradt szemeket gyönyőrködteték, de néhány év előtt már ki is lehetett vágni a megvastagodott, mindennemű használatra alkalmatos törzseket. Gazdasági eszközökre, tüzelésre, építkezésre, sőt még bútorokra is lehet aczélkeménységű fáját használni. Nem lehet hát csodálni, vagy épen rossz néven venni, ha e faj kissé büszke annyi szép, jó és hasznos tulajdonára. A kivágott öregek helyét kettős igyekezettel siettek az ifjú hajtások kipótolni. S bizony nem igen jó szemmel nézték, ha egy-egy idegen másfajta fa tolakodott közéjök s foglalt helyet, terjeszkedett s növekedett a maga módja szerint köztök. Mit keres itt? Miért nem foglal helyet más vidéken, övéi között? S hozzá még ezek is ép úgy megkívánták a föld nedvét s a nap sugarait magok számára, mintha csak ide tartoztak volna! Gyökereik szétágaztak, sőt néhol össze is fonódtak az akáczfák gyökereivel s lombjaikat, leveleiket ott hajtogatták, rezgették az övéik mellett, enyelegve simultak közéjök, sőt susogásaikat is összevegyiték az övéikkel. „Bizony rossz világban élünk!" mondogatták az öregebbek, „az ember még otthon sem lehet igazán otthon!" S a