Bihari Mór: Petőfi könyvtár 8. Petőfiné Szendrey Júlia eredeti elbeszélései (1909)
A lyukas mogyoró (1863.)
A lyukas mogyoró 99 Hanem végre mégis akadt pártfogója: egy kis fitos orrú, hamis szemű fiucskának kedve jött rá, beváltotta, zsebébe tette s azt mondta: ő bizony szereti ezt a kis lyukas mogyorót, olyan mintha szeme volna s neki úgy tetszik, mintha azon valami kukucskálna reá. A többi kinevette ezért a gondolatért, de csakhamar békén hagyták, senki sem irigyelte tőle a kis hasznavehetetlen mogyorót. A kis fiú aztán elő-elővette zsebéből s egész kedvtelve forgatta és nézegette körül és szörnyű kíváncsi képeket vágva vizsgálgatta a kis lyukat rajta, mintha ott okvetlen valami felfödözést kellene tennie. Mikor aludni ment, még az ágyba is magával vitte s minthogy a sötétben nem láthatta többé, a füléhez tartotta, rázogatta, mintha az valami csodálatos dolog lett volna, hogy az összetöpörödött bele, úgy zörgött benne. Mindaddig játszott vele, mig csak szemei le nem csukódtak s ő, álomba merülve, lehanyatló kezéből ki nem ejté a mogyorót. De ez akkor sem hagyta ám el őt, nem esett le a földre, hogy elbújjék, mint ahogy a többi mogyoró tett volna, oh nem ! ez szépen párnáján maradt, füléhez gurult, egészen közel hozzá, ott meghúzta magát s miként a kis fiú foglalkozott vele ébrenlétében, úgy most annak viszonzásául, midőn az aludt, ő eredt vele barátságba, még pedig ugyancsak bizalmas barátságba, mert egész élettörténetét elmesélte neki. Persze, hogy a kis fiú azt hitte, hogy álmodott 7*
