Bihari Mór: Petőfi könyvtár 7. Petőfiné Szendrey Júlia költeményei és naplói (1909)

III. Jegyzetek

Jegyzetek 169 A költő csapodársága felől szárnyaló híreket ez az Életképek ápr. 3. sz.-ban megjelent vers igazolni látszott, ami nagy küzdelmet idéz fel J. lelkében. A legkínosabb kétségek közt hánykódik. n) Ennek a levélnek előzménye van. Petőfi hallván J. állítólagos eljegyzéséről, kész lemondani róla s emlékül éppen megjelent költemény kötetét küldte el T. Marihoz, kérve, hogy szolgáltassa azt J. kezeihez, nevében igen igen boldog házaséletet kívánjon Júliának. Ugyanekkor Sass K.-hoz is irt, hogy figyelmeztesse Júliát Nagy-Károlyban levő kötetére. Júlia elsápadva olvassa Petőfi sorait, de felujulnak reméményei is. Sass által valószínűleg szemrehányó izenetet küld a költőnek, akinek válaszát roppant nyugtalan kedélylyel, a legnagyobb türelmetlenségek közt várja; közbe ir T. Marihoz a könyvért. Lelki állapotát ez a levél (ápr. 24.) nagyon híven adja vissza: „Éppen most tudtam meg Sasstól, hogy P-i munkáinak, nem tudom hány kötete Károlyban, s talán éppen nálad van. Légy oly jó és küldd el nékem minél előbb. Ugy várom, mint elkárhozott lelkek várhatják éjfélöket, ez minden boldogságom, mit még e tárgyban remélhetek; küldd, küldd kedves jó Marim ! Tehát pár nap multán teljesedve lesz egyetlen reményem, mely lelkemből fakad s aztán puszta, puszta lesz ott minden; nem birok e szerelemből egyebet; csak puszta emléket; mi oly számtalan örömet és bánatot teremtett előbb, most egy hideg emlékké kell hogy váljon, mint minden életünkben, mi kéjt és örömet nyújthat lelkünknek. De nem is érdemlek tán egyebet! . . . Én örömömben napokig tudnék hálát adni Istennek, de bánatomban nem birok, nem tudok imádkozni! Pedig ki Istentől nem remél, ki ő hozzá sem könyörög bensőleg irgalomért, hogy akarhat az még köszönni valót nyerni ? Oh, én boldogtalan leszek teljes életemben, én nem várok egyebet 1. . . U. i. Megbocsáss e csúf firkáért, de oly izgatott va-