Bihari Mór: Petőfi könyvtár 7. Petőfiné Szendrey Júlia költeményei és naplói (1909)
III. Jegyzetek
170 Petöfi-Könyvtár gyok, hogy alig tudok ülni, csak szaladnék mindig végetlen világra." Az üzenetre a költő Sass K. utján levélben válaszol, melyben mellékli „Kit feledni vágytam" czimü gyönyörű versés, mely szerelmének összes fázisait felöleli, keletkezésétől ez ideig. Érdemes e verset a naplórész előtt külön elolvasni, hogy szembetűnjék Júlia válaszának jelentősége. E részlet a naplónak legszebb sorai. l á) T. Mari a kötetet elküldi s felajánlja szolgálatát a költő s Júlia közti félreértések elsimítására, de egyenlőre nem tudja mit tegyen. Júlia május 1-én kelt levele erről szól: „Miért kérdezed még tőlem, miért, oh Marim, hogy mit tegyél. Te, ki legjobban tudod, mennyire szeretem őtet, elgondolhatod, hogy öt láthatni legnagyobb boldogságom volna. Öt, ki lelkemnek minden gondolatját, minden érzelmét, mi ott fakad, birja, kedves, egyetlen világomat! Ha csak egy rövidke óráig is bírhatnám őt, csak egy perczig a képét, melyben Isten minden gyönyöremet teremté, ha csak láthatom, hogy öröm még neki láthatásom, tán imádnám azt az embert is, ki által ezt megnyerhetném. Hatalmadba adok mindent tenni, mit csak jónak látsz, csak azt tedd, hogy láthassam őt; oh Marim, ha ezt kieszközölheted ! Látod, nem egyedül a szenvedély kielégitéseért vágyom erre, de ha egyszer láthatnám : vagy rá veszem, hogy valami biztos állást szerezzen magának s ekkor minden ellenszegülés nélkül övé lehetek, vagy ha több neki korlátnélküli szabadsága, mint szerelmem, — mitől félek, — akkor válni fogunk örökre, s talán még nyugodt lehetek s ha kívánják szüleim, boldogíthatok mást, ki sorsát enyémhez köti. — Aztán ha ő most úgy tenne, mint mondja s csupa visszatorlásból, hogy sértsen, hogy megmutassa a világnak, mily keveset gondol velem, ha szerelem nélkül venne el egy paraszt leányt, egy nőt, ki lelkének fönségét nem érthetné, nem sejthetné: mi lenne belőle, egy szerencsétlen egész életén át s ennek oka én !! Megérdemelném, hogy sújtson az ég haragja, hogy ne tudjam, mi a boldogság. — Mióta ismét lehetőnek hiszem öt láthatni, mióta
