Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

XV. Mindezek azonban igen kevéssé kerültek akkor nyilvánosság elé. A költő nem akarta és nem is akarhatta egyéni keserveivel foglalkoztatni a nemzetet. Maga Az apostol még részleteiben sem lett ismeretes. Neki különösen április óta főkép az volt maga elé tűzött költői feladata, hogy nemzetét harczra tüzelje, hajtsa, kényszerítse, hogy siessen minél előbb fölidézni a döntő küzdelmet. Felhasznál tehát minden alkalmat, mely czéljához vezethet akár abban, h jgy nemzete önérzetét, bátorságát, az ellent kicsinylő, némileg hetyke önbizalmát növelje, akár abban, hogy az ellent szidja, ócsárolja, akár abban, hogy a király és Ausztria ellen a gyűlöletet és elkeseredést tetőpontjára hajtsa. Igy írja május elején folyton fokozódó hévvel és végletes haraggal Ausztria költeményét. Gyönyörrel, de egyszersmind nemzete buzdítására írja, hogy Ausztria, mint Jeruzsálem, el fog pusztulni, császárai földönfutók lesznek. Buzdítja őket, hogy csak fussanak, mert azt óhajtja, hogy a bukás után éljenek nyomorban, végtelen nyomorban. Isten nem ad nekik-irgalmat és nem is érdemlik meg;