Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

Petőfi és a szabadság eszméje 83 a forradalomban és a haza megmentésében szerepe lesz, nagy, fontos szerepe s kinek életeleme a küzdelem, a harcz volt és maradt. Midőn 1847 őszén néhány napot tölt Aranyéknál, azt írja ott szerzett költeményében, egy pillanatig a csendes életről elábrándozva, de aztán magához térve : Eh, balgatag beszéd ! alig ejtettem ki, Nevetek, magamat kinevetem érte; Az isten a magányt nem nekem teremti, Oda való vagyok én a csatatérre. Dobják le testemmel együtt majd nevemet A sírba, de addig ne bántsa senki sem, Véglehelletemig nem hagyom a helyet, Ott esem el bármily sárosan, véresen. Ismeretes továbbá, hogy midőn nálunk a februári forradalom első hírei elterjedtek márczius első napjaiban, ő Veszprémben volt. A mekkora volt boldogsága, éppen oly nagy volt aggodalma, hogy Pesten nélküle fog elkezdődni a forradalom. „Nyakra főre siettem — mond — a fővárosba . . . reszketve, lélekzet nélkül értem haza . . . Általános volt a lelkesedés, de még semmi sem történt Nagyot lélekzettem, mint a búvár, midőn a víz alól fölmerül". . . Azt mondja 1848 április 29-én is naplójában, hogy „nekem harcz és háború kell mindhalálig s én csak gazok ellen harczolok". . . Ezért, kivált márcziusban, teljesen elemében volt s nem egyszer fejezett ki oly elhatározottságot, 6*