Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

84 Petőfi-Könyvtár minőnek talán meg sem birt felelni, de bizonyára hitte, hogy alkalomadtán megfelelne. Salamon Ferencz írja, hogy egy alkalommal szó volt róla, hogy a még Pozsonyban levő minisztérium Pesten rögtönitélő bíróságot akar fölállítani. Többen és hosszan okoskodtak, végre előront Petőfi és körülbelől ezeket mondta „Halljátok az én nézetemet! veszek egy hét krajczáros kötelet és saját kezemmel akasztom a lámpásfára, aki a minisztériumnak azt az ilyen-olyan plakátját a falakra meri ragasztani." . Szeptember 17-én így fejezi ki önmagáról való meggyőződését: „Nem tudom, meddig tart lelkemnek ezen ájulásaV de azt tudom, mire ütni fog a bosszú órája, melynek ütnie kell, akkorára visszanyerem elvesztett erőmet, rugalmasságomat, visszanyerem tizszerezve, százszorozva, és tényező leszek az Ítéletnek ama véres napjain, midőn a nemzet elégtételt vesz megtiprott jogaiért, fölrúgott becsületéért." Majd 1849. január 13-án is ezt írja Kossuthnak: „Nekem meggyőződésem, hogy egyike leszek a haza megmentőinek. Meglehet, hogy ez a hit őrültség bennem, de ha az, úgy olyan szent őrültség, melyért legalább is kíméletet érdemlek minden igaz hazafitól." Tompával is végleg azon veszett össze, mert Tompa kinevette maga felől való képzelgését, midőn azt mondta 1848 nyarán, hogy egyedül a hadügyminiszterséget fogadná el.