Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

78 Petőfi-Könyvtár semmi sem lesz belőle. A földnek, hogy termékeny és virító legyen, nemcsak esőre, hanem koronként vérre is van szüksége és ha idején nem itatjuk meg, később, midőn nagyon megszomjazik, majd kétannyit követel." Aztán így végzi: „Most hát oszoljunk szét, ifjú barátim, kik a két heti nyilvános életben oly bátran és oly csüggedetleníil működtettek, amint óhajtottam, isten veletek, a forradalomnak vége van ... de nem, a forradalomnak nincs vége, ez csak az első felvonás volt ... a viszontlátásig." Ugyanilyest mondott magán a vármegyeházi gyűlésen is délelőtt. Midőn a leiratot elfogadták, — mint Bulyovszky Gyula írja — Petőfi fölemelkedett a nép közül s tompa hangon így szólt: „Láttam remegést, láttam sápadt arczokat, nem szeretném továbbra is így látni nemzetemnek fiait, azért most lekötve kardomat, elnyugtatom, de össze nem töröm." Az április 5-iki népgyűlésen meg ezt mondta: „A mostani pártoknak, úgy látszik, hivatása lett titeket mindenkor nyugtatni, csöndesíteni; betegápolónál, mondhatom, ez gyönyörű erény! Én valójában nem tudom, mit mondjak; de annyit mindenesetre mondhatok, hogy ezen örök nyugtató nyomokat követni nem tudom ; mert én úgy vagyok teremtve mint az onka, mely ha vész van, kiabál, — mint a förgeteg, mely a hullámokat vihar idején fölkorbácsolja." Május 27-én ismétli jóslatát: „Átalakulásunk