Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

72 Petőfi-Könyvtár nek teljesedését látta. Egymás után két költeményt ír erről: Olaszország és 1848. Amabban a fölkelt Olaszországot üdvözli, de egyszersmind azzal végzi, hogy „ el jő az a nagy szép idő, mely felé reményei szállanak , a zsarnokság ki fog pusztulni s a föld virító lesz. A másodikban magát a 48-ik évet üdvözli, mint a szabadság, az emberiség e második megváltója megérkezésének esztendejét. Már itt a háború, de ez csak kezdet; a gyávák már is remegnek, de hátha elkövetkezik mindaz, amit ő álmaiban látott. Mert eljön az itélet napja, melyen isten véritéletet tart s a háborúnak nem lesz vége, mig kiki jutalmát meg nem kapja. Más szavakkal ugyanazt fejezi ki A tél halála is allegorikos vonatkozással. Ez a meggyőződés, hogy, amihez kétség nem is fér, ő előre látta az eljövendő véres harczokat a szabadságért, melyekben az egész Európa nemzetei részt vesznek, még pedig sikerrel, mintegy végitéletszerű eredménynyel, melyet maga az isten intéz, és hogy ebben a magyarok is győzni fognak : oly erős meggyőződése volt, hogy utóbb is egy pillanatra sem hagyta el. És költeményeiben ez ismételt kifejezésre jut annál inkább, mert megegyezett az ő politikai optimismusával, istenhitével, az emberiség tökéletesedésében való meggyőződésével s a millenaristák azon hitével, mely szerint a nagy átalakulás és a rákövetkező boldogság kora éppen 1848/49-re fog esni. Olvassuk csak ezekkel kapcsolatban s ezeknek