Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

Petőfi és a szabadság eszméje 51 eszmére szálljon. Az emberi nagy gondolkozás deductiv uton halad s nem inductive. Ezen az uton csak igazol vagy czáfol. A nagy észben előbb születik meg az egyetemesség. A nagy gondolkodás áprioristikus. Ebben az esetben Petőfi gondolkodása ez: szabadság, világszabadság, mint egyetemesség, nemzetek szabadsága, hazaszeretet, haza újjáalakítása, magyar nemzet szabadsága, ezeken belül gondolatszabadság, népszabadság, mint részleteszmék és részletczélok, melyekért külön-külön is azonban éppen oly nagy áldozatra kész, mint magáért az egyetemes eszméért. Az eszmének ez az egyetemessége egy különösen jellemző kis költeményt sugallt neki ebben az időben. Értjük a Halhatlan a lélek czíműt, melyet az 1846-ik év végére helyezett, de meglehet, hogy szintén korábbi. Ebben valami olyas van, mint a lélekvándorlás tana. A lélek nem hal meg, a földön marad és vándorol egyik testből a másikba. Erre így folytatja: Többek közt én, emlékezem, Rómában Cassius valék, Helvécziában Teli Vilmos, Párisban Desmoulins Kamill . . . Itt is leszek tán valami. Mindenesetre ez nem azt jelenti, hogy a költő elfogadta a lélekvándorlás tanát a maga egészében. Ez csak a költői gondolat, vagy eszme hordozója 4*