Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

26 Petőfi-Könyvtár ekkoriban mintegy két hónapot töltött Duna-Vecsén éppen az év legszebb, a késő tavaszi szakán 1844 április—junius havában. E költeményei egy részében alföldi képeket vagy jeleneteket rajzol vagy besző bár egy-egy vonást az alföldi életből. Amazok u. n. románczok (Fürdik a holdvilág, A csaplárné a betyárt, Megy a juhász, Pusztán születtem, A faluban, Árvalyányhaj, Hirös város, Hej Büngözsdi Bandi, Kis menyecske, Ambrus gazda, Est, Pinty úrfi, Gyere, lovam, János gazda, Pál mester), az egyes vonásokat népdalaiban, szerelmi, sőt másfajta költeményeiben is megtaláljuk hol egy, hol más vonatkozásban. De mindenesetre legjellemzőbb Az alföld költeménye, melyet Pesten 1844 nyarán írt az alföld dicsőítésére. Ennél emelkedettebben és líraibb hévvel utóbb sem irt szűkebb hazájáról. Szeretetét összekapcsolja itt is a szabadság iránti rajongásával, mert hiszen a költeményben éppen ennek kiemelése vezeti be az alföldi képek sorát, azt adván tudtunkra, hogy méltán mondja e szókat: Börtönéből szabadult saslelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. Erre képzeletben fölszáll a Tisza-Duna közti róna fölé s nyolcz egymásból folyó képet rajzol elénk a pusztai életből, hogy aztán azzal fejezze be, hogy ott született s ott kíván meghalni is. A költeménynek ódaszerü bekezdése és lelkes befejezése azt mutatja, hogy ez a költemény valami