Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

Petőfi és a szabadság eszméje 21 megindulásban. Másik, ami jellemző az, hogy ebben újra összeköti a szerelmet és hazaszeretetet, melyben van ugyan így kifejezve valami térnaszerüség, de kétségtelen, hogy egy minden másnál fontosabb érzelméről van szó e sorokban : ... az ég szivem földébe Drága fádat ülteté be Szerelem ! Koszorúba fűzöm ágit, Koszorúm szerény virágit A hazának szentelem Ez ábrándos hazaszeretet mellett hosszabb időre elvész a szülőföld képe, sőt ez is a haza- és szabadságszeretet magasabb érzelmébe olvad utóbb, melyben a nagy róna, mint saját, de egyszersmind a különleges magyar jellem egyenességének, nyíltságának, őszinteségének képe s korlátlanságával, mintegy végtelenségével, mint a szabadság szimbóluma ébred föl lelkében, midőn szülőföldjének szeretete időnkint egy-egy nagyszerű pusztai kép rajzolására hangolja. A föntebb jellemzett általános, érzelmes hazaszeretetét e korábbi időből főkép a Honfidal mutatja, amely már csak ezért is a figyelmünkre legméltóbb költeményeinek egyike. A benne kifejezett rajongó önfeláldozás a haza javáért, újra emlékeztet Kölcsey reszkető felindulására, tnelylyel szétomlanék a haza omladékain. Csakhogy Petőfi egyszerűbb, kevesebb páthoszszal realisabb. A költeményben a meghatottságérzelmét bennünk még növelni fogja annak