Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

22 Petőfi-Könyvtár elgondolása, hogy ezt debreczeni nyomorában írta. Mily jellemző, hogy a sokat szenvedett ifjú lelkében már ekkor tisztán jelentkezik az az eszme, hogy a haza nemcsak szerelmet, hanem áldozatot, sőt halált is követel és hogy ő ekkor sem tétováznék. És éppen ez teszi nagy jelentőségűvé e költeményt, hogy ebben van kifejezve először a hazáért való önfeláldozás, mint szükséges elhatározás. Már most ha tudjuk azt a fontosságot, melyet a költő az év végének s az újévnek tulajdonított, melyek közül az utóbbi egyszersmind születésnapja, nem fogunk habozni azt mondani, hogy ezt a költeményt éppen 1844. Szilveszterén vagy újév napján írta. A magába mélyedés és jóslás gondolata van benne, hiszen mint maga mondja nevezetes előszavában : „szokása volt ... minden újévben (annyival inkább, minthogy az egyszersmind születése napja is) az elmúlt esztendőt még egyszer átélni emlékezetben". íme, e költeményben a huszonegy éves ifjú hazaszeretete, de egyszersmind elszánása, elhatározása, mely azonban még a cselekvés útjait nem ismeri. Ugyan miként is gondolhatott volna még erre ez a szegény, nélkülöző, nagyrészt ismeretlen költő, ki egy elhatározó, sorsára, sőt életére nézve döntő lépés előtt áll! De azért 1844. januárjában megírja a Halvány katona kis románczát is, mely a már elszánt halvány ifjú honvédet mutatja be, aki a hazáért akar hősileg küzdeni. Semmi kétség: a halvány ifjú ő maga, a betegségtől és életviharoktól üldözött, szerelmében már is csalódott költő, aki azonban tudja kötelességét.