Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

18 Petőfi-Könyvtár Minket egy sors fondor kénye hányt-vetett, Minket egy csillagnak fénye vezetett, Még szerelmet is egy lénynek áldozánk Neked éltünk, érted égtünk, jó hazánk ! Oh, midőn a két közember homlokát Néma bánat mély redői ránczolák: Aki látta, nem gondolta, jól tudom, Hogy keservünk téged gyászol, drága hon ! És ha néha jobb időkben a pohár Bútemetni köztünk kézről-kézre járt: Ott is a hon éltetését zengte szánk, Ott is a hon megvetőit átkozánk. Azonban e, mondhatni, elhallgatott hazafi érzelmét ebben a korában is kifejezi első sorban romantikus hajlama, melynek hatása alatt régi magyar várromokat, hőstetteket énekel meg. Ezeknek alig pár töredéke maradt ránk, de nagyobb számukról Orlay tudósit. E hangulatát igazolja a Matthissontól fordított költemény is (Elégia egy várrom fölött) 1842-ből és formájukról fogalmat ad a Lehel 1841—42-ből. De kifejezi hazafiságát még korábbi időből tüzes magyarsága, tiltakozása a szláv eredet ellen, büszke öntudata, hogy hazája, sőt szülőföldje — mint többször mondta — nem Kiskőrös és Pestmegye, hanem Félegyháza s a szabad Kiskunság. Midőn beálló ifjúságával érzelmei kezdenek kitágulni, a hazafi érzés két irányban jelentkezik költeményeiben, mint a szülőföldnek, tehát az alföld-