Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

Petőfi és a szabadság eszméje 15 embert is helyváltoztatásra kényszerítette. A házas Petőfi, aki valóban „házi madár" akart lenni, újra kénytelen volt bejárni a hazát, még oly részeiben is, ahol azelőtt sohasem járt. Mindezekből folyt, hogy alig van hazánknak megyéje, melyben nem fordult meg s a folyvást változó képek rendkívül megtermékenyítették költészetét. Számos remekmüve nem született volna meg helybenülés mellett, nem szólva arról, hogy az egyhelytmaradás eltompítja az észrevevő, a lírai benyomások iránti élénk érzéket. A másodikból folyt minden hivataltól való irtózása. Alig kilencz hónapig volt segédszerkesztő Vahot mellett 1844 közepétől 1845 márczius végéig s már nehezen várta, hogy szabaduljon attól a tehertől, melyet humorral, de a szabadulás komoly mellékgondolatával fogadott már akkor, midőn magára vállalta. Utóbb is mindegyre más helyt találjuk. Költeményei földrajzi kalauzul szolgálhatnak. Később, Júlia iránti szerelmének időszakában, 1846 második és 47 első felében, az aggódó szülők egyenes föltételül tűzik ki az állandó keresetet és szóba kerül Júlia részéről is valami állandó foglalkozás szüksége, de a költő ennek még a gondolatától is irtózik, noha Júlia ezt mint szerelme bizonyítékát kívánta. Midőn utóbb, 1848-ban eljött az állami alkalmazásokon való osztozkodás ideje s az emberek törték magokat a minisztériumokba és más hivatalokba, neki semmi sem jutott, mert nem kellett. Az Életképek szerkesztését is 1848-ban csak