Dr. Ferenczi Zoltán: Petőfi könyvtár 6. Szabadság, szerelem (1909)

Petőfi és a szabadság eszméje

16 Petőfi-Könyvtár úgy fogadta el, ha csupán névleg lesz az. Nem fogadta el A nép barátja szerkesztését sem, noha váltig kinálták vele s minő felháborodással utasítja vissza azt a hírt 1848 tavaszán, hogy ő hivatalt vállalt volna. Ő magához méltónak csak a szabad pályát tartotta. Ilyen lett volna ifjúságában a színészet és irodalom, később csak az irodalom, 48-ban a képviselőség és irodalom s később, fogadalmához híven, a katonaság, azonban ezt is sok tekintetben úgy fogva fel, amint egyéniségéhez módosult. Forradalmi katona akart lenni a pálya szigora nélkül, kivételes helyzetben, melyben a pálya alkalmazkodik az ő egyéniségéhez s nem megfordítva. Ekkép a legszigorúbb fegyelmű életpálya neki a szabad élet egyik eszköze és módja lett. Lesz még alkalmunk e sorokban alább látni, hogy az egyéni szabadságnak ez a forró vágya, vagy inkább ösztöne, mint nő, tágul költészetében a szabadság egyetemes felfogásává, az osztályok, a nép, a haza, az emberiség, vagy a világ szabadságának már egész metafizikai eszméjévé, még pedig a legnagyobb és legaltruistikusabb érzelmek kíséretében, melyek azonban mindig egyéniek maradnak s élete változatos viszonyai, a gazdag idők eseményei szerint alakulnak, változnak, nőnek s más-más összeköttetésbe jutnak.